Gere Péterné vagyok, és 1994 óta foglalkozom savanyítással Szigetszentmiklóson. A zöldségek szeretete még a gyerekkoromhoz vezethető vissza, hiszen szüleim nagymennyiségben termeltek káposztát és alma paprikát. Akkor ők a savanyúkáposztát még nem eladásra, hanem saját fogyasztásra, illetve a szomszédokkal való cserekereskedelemre tették el télire. Amikor nyitottam egy zöldségboltot, akkor a saját készítésű savanyúkáposzta mellett szerettem volna bővíteni a választékot. Ezért részt vettem egy ilyen irányú képzésen, és évente bővítettem egy-egy termékkel a kínálatomat. Minden termék bevezetése előtt rengeteg energiát fektettem abba, hogy tökéletesítsem azt. Először a csalamádé, majd fokozatosan egyre több paprika féle, a kovászos uborka és több évnyi kísérletezés után, a csemege uborka is felkerült a palettára. Mivel egyre többen ismerték a termékeimet, így fokozatosan a nagyobb mennyiségű előállításra rendezkedtem be. 2008-ban végül a családommal együtt feladtunk minden egyéb tevékenységünket, és kizárólag a savanyítás vált a fő megélhetési forrásunkká. Ekkorra már a szüleim is felhagytak a zöldségtermesztéssel, és az évek során néhány környékbeli, megbízható termelővel alakult ki egy jó beszállítói kapcsolat. Ezt legalább annyira fontosnak tartottam, mint a savanyúságok receptjeit, mert véleményem szerint ez a két dolog alapvető fontosságú egy élelmiszerrel foglalkozó vállalkozásban. Mivel a férjem és gyerekeim is segítettek már, így továbbra is maradt időm arra, hogy évente tovább bővítsem a kínálatunkat. Egy-egy jó receptért képes voltam országhatárokon át utazni, ezért mára már a termékeink számát sem tudnám azonnal összeszámolni. Sokszor magukat a vevőket kérdeztem, hogy milyennek találják termékeinket és aszerint fejlesztettem tovább azokat. Az elmúlt évek vásárlói igényei kedveztek számomra, mert én mindig is kerültem a túlzott tartósítószer-használatot, illetve figyeltem a minőségi feldolgozásra. A mottóm mindig is az volt, hogy csak olyat árulok, amit én is, és a családom is szívesen bármikor elfogyasztanánk. Amikor nem tudok mit főzni egy-egy nap, az egyik lányom a mai napig is csak annyit mond, hogy: „Anyukám, mindegy mit főzöl, csak savanyúságot lehessen hozzá enni!
